Don Siegel (Dirty Harry, Escape From Alcatraz) 1956-os paranoia-moziját, az Invasion of the Body Snatchers-t leginkább azért akartam végre látni, hogy tudjam, honnan is indult ez az egész testrabló-saga, ami átíveli az ötvenes, a hetvenes (Philip Kaufmann: Invasion of the Body Snatchers), és a kilencvenes éveket (Abel Ferrara: Body Snatchers), illetve mert nemsokára jön a harmadik - az előzetes hírek és trailerek alapján eléggé kétes színvonalúnak ígérkező - remake is (Olivier Hirschbiegel: The Invasion).
Don Siegel filmjét elsősorban hidegháborús allegóriaként szeretik értelmezni, a kommunista-fóbiában tobzodó McCarthy-korszak kritikájaként, de engem ez a megközelítés - annak ellenére, hogy tényleg adottak a történelmi párhuzamok -, sosem hozott túlságosan lázba. Ez a film ugyanis szerintem sokkal érdekesebb annál, hogy pusztán egy történelmi korszak kritikáját lássuk benne. Hiszen, ha elvonatkoztatunk a film akkori, aktuálpolitikai kapcsolataitól, egy kőkemény és nyomasztó sci-fi-horrort kapunk, amely talán a leghatásosabb módon ragadja meg a félelem lényegét: az eszköztelenségben. Tehát itt ne várjon senki nagy költségvetésű látványeffekteket, rémisztő, vérgőzös-gennyes horrorfilmes trükköket, Don Siegel filmjében ugyanis egyikből sincsen egyetlenegy sem. A nagy növényi gubókban kifejlődő másolatok (míg a valódi emberek alszanak) megvalósítása ugyanazt a költségkímélő elvet követi, mint az idegen lényeké: a testrablók tulajdonképpen ugyanúgy átlagos emberek, mint a valódiak, és éppen itt van a para elásva, hogy alig lehet megkülönböztetni őket egymástól. A nagy különbség: a másolatoknak nincsenek érzelmei, ezért érzik a valódi családtagok közül egyre többen, hogy családtagjaik "mások lettek". Gyanúkeltésben óriási tehát a film: egy férfi ahogy a füvet nyírja például. Ebben semmi nyomasztó nincsen alapesetben, de így, hogy sejtjhető, ő már egy másolat - elég kellemetlen érzés látni.
Az idegen beszivárgástól és a felhígulástól való félelem egyre erősebbé válik a film során, a történetet Dr. Miles J. Bennell (Kevin McCarthy) orvos meséli el, ő narrálja mindvégig a történetet. A nyolcvan perces film első fele a lassú ráébredés folyamatát ábrázolja, a kétkedéstől az idegenek jelenlétéről való teljes meggyőződésig, hogy aztán a film felénél, amikor egy kertben megtalálják a gubókat, bennük a lassan fejlődő példányokkal, Siegel egy hatásos menekülőmoziba váltson, minek során a főhősök, Dr. Bennell és szerelme, Becky Driscoll (Dana Wynter) egy szemhunyásnyit sem aludhatnak. A film persze ma már nem annyira izgalmas vagy félelmetes, mint ötven éve lehetett, de ez persze nem sokat von le az értékéből. Az Invasion of the Body Snacthers középpontjában - hidegháborús parák ide vagy oda - szerintem a bizalom kérdése áll, nekem a pánikszerű végkifejlet is ezt támasztja alá, amikor Dr. Bennell az országúton csak azt kiabálja a gyanútlan autósoknak: "You're next!" Filmtörténeti jelentősége kétségbevonhatatlan, hiszen Siegel fektette le az alapjait az ilyen idegen inváziós filmeknek, de azért embertpróbáló adrenalintúrára senki sem számítson a megtekintése során.
Letöltés:
http://www.megaupload.com/?d=6G7STGCC
http://www.megaupload.com/?d=FOL6PGNA
Jelszó:
http://baddreams-pistolero.blogspot.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése